A Bíróságok Alaptörvény Ellenesen Működnek
1. A bírósági rendszer állatorvosi lova
Az ügyvédi irodám a szakmán belül is egy hálátlan feladatot vállal magára, bírósági műhibaügyekre specializálódott. Ezek olyan ügyek, melyben az eljárt bíróságok valamilyen hibát vétenek és emiatt a jogkereső állampolgárt kár éri. Olyan polgári ügyekről van szó, mint pl. Berettyóújfalui Városi Bíróság mindkét fokon megállt ítélete, melyben egy szomszéddal közös falban lévő kémény betonnal történő feltöltését rendelte el anélkül, hogy a másik ingatlan tulajdonosa perben állt volna. Egy másik ügy a Nyíregyházi Városi Bíróság szintén mindkét fokon megállt ítélete, melyben anélkül, hogy az I. fokú ítéletet hatályon kívül helyezték volna, új eljárást rendeltek el, melyben egy követelés kétszeres megfizetésére kötelezték az ügyfelemet. A bíróság elleni kártérítési per során az „alperes” Nyíregyházi Törvényszék otthon gyorsan összeült és öt év után kijavítással helyezte hatályon kívül az ítéletet, melyben korábban a megismételt eljárás is lefolyt és ezen határozat tudomásul vételére kötelezték az eljáró bírót. Az ilyen jellegű ügyek más jogi dimenziókban működnek, mely ügyek mindegyike bepillantást enged a bíróságok működésének rendszerszintű abszurditásába.
Az első abszurdum az, hogy nincs független és pártatlan bíróság a bírósági károkozások elbírálására. A törvényszékek egymásnak bíráskodnak. A folyamatban lévő ügyem közül az egyik már említett ügy alperese a Debreceni Törvényszék, ezt az ügyet a Miskolci Törvényszék tárgyalja. A Miskolc Törvényszék által elkövetett műhiba ügyet a Nyíregyházi Törvényszék tárgyalja, míg a Nyíregyházi Törvényszék által elkövetett műhiba ügyet a Debreceni Törvényszék bírálja el. Ez a felállás komolyan megkérdőjelezi a rendszer függetlenségének és pártatlanságának kérdését. Ha ehhez hozzátesszük, hogy az OBH-nak kötelező az ilyen perekben a bíróságok képviselete, mely szervnek komoly jogköre van az eljáró bírókkal szemben, látható a bírók közvetlen befolyásolásának eszközrendszere.
A rendszer torzó, egy bírósági struktúra hiányzik, amely olyan pártatlan és a felektől független bírósági struktúra, amely a bíróságok elleni pereket lenne hivatott elbírálni. Ez az állapot a hatályos Alaptörvénnyel tételesen ellentétben áll.
ALAPTÖRVÉNY XXVIII. cikk
(1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.5
XXIV. cikk
(1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni.
(2) Mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a hatóságok által feladatuk teljesítése során neki jogellenesen okozott kár megtérítésére.
Ezek a rendelkezések nem működnek a bírósági műhibaügyekben, a bírósági károkozás elbírálására nem létezik törvény által felállított független és pártatlan bírósági fórum.
Ez a helyzet csak 1951 óta áll fenn, korábban létezett ez a bírósági szint is, szükségszerű ezek visszaállítása.
2. A bíróságok felelősségének mértéke jelentősen eltér mindenki másétól
Ez a bírósági rendszer következő abszurditása, a tényleges kettős mérce.
A bíróságok csak a kirívóan súlyosan gondatlan jogalkalmazási hibáért felelnek. Ezt ugyan egyetlen jogszabály sem tartalmazza, de ez a joggyakorlat.
De ha pl. egy orvos hibázik és kára keletkezik a betegének, akkor is felelnie kell, ha konzíliumot is tartottak az ügyben. Ezt a hasonlatot szoktam felhozni a felelősségi szintek ütköztetésének szemléltetésére. Ráadásul, ha tudnák, honnan ered ez a felelősségi szintkülönbség, a szégyenkezés minimálisan elvárható lenne részükről.
Mind a mai napig az egyetlen korrekt bírói felelősséget rendező jogszabályt a kiegyezés korabeli jogalkotás Deákék alkották, ez volt az 1871. évi VIII. tc. Ebben a jogszabályban a károsult a károkozó bírót perelhette személyében és nem a bíróságot, a bíró éves jövedelmének 1/3-ig felelt, és az állam csak akkor felelt, mint mögöttes felelős, ha külön perbe hívták. A sokat hibázó bírót ilyen módon objektív mérce alapján tudták elmozdítani. Önálló választott bírósági szint állt rendelkezésre a bírósági károkozások elbírálására, azért, hogy legyen pártatlan és független bírói fórum ezekre az ügyekre. Ezt a bírósági szintet törölték el 1951-ben és azóta sem állították vissza.
Ez a rendszer kiválóan működött egészen a 30-as évek közepéig. Az un. zsidó törvénykezés nyitányaként megszületett az 1936. évi III. tc., amely úgy módosította az eredeti törvényt, hogy a bíró már csak súlyos gondatlanság, ill. szándékosság esetén volt kártérítésre kötelezhető. A jogegyenlőséget megszüntető döntően zsidók elleni állami intézkedésekből származó potenciális kárigények megelőzése, minimalizálása volt a jogalkotás célja. Később ezt a jogszabályt is hatályon kívül helyezték, de a joggyakorlatba beépülve 1936 óta ragaszkodik ehhez a felelősségi szinthez a bírósági rendszer. Ezek után fel lehet tenni a kérdést, mennyire lehet etikusnak, erkölcsösnek tekinteni a holocausthoz vezető jogalkotás eme gyöngyszemét, mely mind a mai napig töretlenül működik a joggyakorlaton keresztül. Sajnos ki kell mondani, hogy a bírósági felelősség Alaptörvénybe ütköző eltérése a holokauszthoz vezető jogalkotás eredménye és a bíróságok, így a mögöttesen felelős állam is ennek a haszonélvezője mind a mai napig.
Az Alaptörvény erre vonatkozó alapjoga az alábbi:
XV. cikk
(1) A törvény előtt mindenki egyenlő.
Ha mindenki egyenlő a törvény előtt, akkor a felelősség mértékében sem lehet különbség, mert ez a többiekkel szembeni megkülönböztetés, diszkrimináció, melyet az Alaptörvény szintén tilt.
XV. cikk
(2) Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.
3. Az eljáró bíró egyáltalán nem felel az általa meghozott ítéletekért, döntésekért
Ha az Alaptörvény ellenes állapotokat rangsorolni kellene, ezt kellene a legnagyobb problémának és a legsúlyosabb Alaptörvény sérelemnek tekinteni. Ez a helyzet azt jelenti, hogy vannak olyan kivételezett személyek, akik ítéletet mondanak mások döntései, vagy mulasztásai felett, de az ítélkező döntéseit, mulasztását azonos felelősségi szabályok szerint nem lehet vizsgálni.
Mi az alapja ennek a szegregált felelősségkezelésnek? Egy jogi csúsztatás, amivel a függetlenséget összemosták a felelőtlenséggel. Azért nem felel a bíró, mert független. Ez a két fogalom nem szinonimái egymásnak, hanem teljesen eltérő tartalmú kategóriák. A valóságban a bírók felelőtlensége miatt pártatlanságuk sem kényszeríthető ki, tehát adott a visszaélés lehetősége. Sajnos egyre több alkalommal lehet ilyen visszaélést találni.
A Deáki szabályozás filozófiája pont az ellenkezője volt a jelenleginek. Mivel az ítéletet egy személy, a bíró hozza, aki pártatlan és független, ezért ha ezeket az elvárásokat megsérti, csak a bírót lehetett felelősségre vonni a hibás döntéseiért, mulasztásaiért. Az állam csak mögöttes felelősséget vállalt.
A függetlenség és a felelőtlenség összemosása folytán a bírók által elkövetett műhibák és munkájuk minősítése között nincs közvetlen kapcsolat, ennek következménye az, hogy a bírókat gyakorlatilag nem lehet szakmai okokra hivatkozás miatt felmenteni. A bíró személyében egyáltalán nem felel azok felé, akiknek a kárt okozta. A bíró személyes felelősségének hiánya az, amely lehetővé teszi visszaélésszerű jogalkalmazást és ennek eredményeképpen az ítélkezési színvonal folyamatos hanyatlását. Ha megalakítanák a bírósági károsultak egyesületét, a legnagyobb létszámú szervezet jönne létre.
A bíró döntései önállóak, nem befolyásolhatók és csak a törvényeknek vannak alávetve elvi szinten. Ugyanezek az elvek vonatkoznak a vállalkozók és vállalkozásokra is. Az azonos élet és döntési pozícióban lévők felelősségi szinten sem térhetnek el csak Alaptörvénysértés esetén.
Ez a diszkriminatív felelősségkezelés nem is egy Alaptörvényi elvet sért.
ALAPTÖRVÉNY 26. cikk
(1) A bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak.
Az Alaptörvény ezen alapelvi rendelkezéséből nem lehet levezetni a bírók személyes felelőtlenségét, sokkal inkább a az ellenkezőjét.
Ha felelősségbiztosítási háttérrel rendelkeznének a bírók, - az ügyvédekhez hasonlóan - a sokat hibázó, a biztosítónak jelentős fizetési kötelezettséget okozó bírók biztosítását a biztosító vagy felmondaná, vagy olyan magasra emelné a biztosítási díjat, amely lehetetlenné tenné a felelősség finanszírozását. Ez lenne az a helyzet, amikor objektív mérce alapján megindulhatna a természetes szelekció a bírói karon belül.
4. A bíróságok eljárásjogi eszközrendszere még mindig az önkényuralmi rendszerek kiszolgálására alkalmasak, Alaptörvényi elvekkel nem kompatibilisek.
Az önkényuralmi rendszerek eljárásjogi eszközrendszere rendkívül tágas. Csak a legfontosabbakat próbálom kiemelni a probléma megvilágítása céljából.
Elfogultsági panasz kezelése. Az eljáró bíróval szemben van lehetőség elfogultság bejelentésére, mely eszközzel sokszor élek én is. Az ilyen kifogások alapja a bíró eljárási cselekményei vagy mulasztása. A kifogást ennek ellenére nem a hivatkozott tények döntik el, hanem a bíró nyilatkozata. Ha elfogulatlannak jelenti ki magát, teljesen mindegy mit csinált, nem fogják leváltani. Sőt általában ugyanazon bíróság egy másik bírája, utasítja el ezeket az indítványokat.
Jegyzőkönyv vezetése. Mivel a bíró vezeti a jegyzőkönyvet és az sosem szó szerinti a bíró eljárását abból ellenőrizni nem lehet. A bíró személye szűri meg a tárgyaláson elhangzott információkat, amely egyúttal deformálja is azokat. Sajnos tapasztaltam már szándékos deformálást is, de egyéb objektív feljegyzés hiányában ezeket bizonyítani nem lehet. Ez a helyzet komoly visszaélésre enged lehetőséget, mely lehetőség a tisztességes, pártatlan bíráskodás Alaptörvényi előírásába ütközik. A bíró tevékenységének ellenőrzése miatt a bírótól független eszközök – bírósági gyorsírók, vagy szószerinti elektronikus és utólag nem manipulálható adatrögzítés – igénybevételével lehetne Alaptörvényszerűvé tenni a tisztességes perdokumentálását és a bírói tevékenység ellenőrzését is.
Bizonyítási indítványok elutasítása. Gyakran használt bírói eszköz, melyet meg sem kell indokolnia, csak az ítéletben, de ott sorozatosan elmulasztják. Ezzel gyakran ellehetetlenítik az igazságot kereső fél lehetőségeit. Bizonyítási indítvány elutasítása és az ennek következtében bekövetkező pervesztés nem tekinthető a „fegyverek egyenlőségét” deklaráló Európai Alapjogi Chartával kompatibilis eljárási cselekmények.
Bizonyítékok szabad mérlegelése. Ez volt az önkényuralmi bírósági eljárás legzseniálisabb hatalmi eszköz. Nem derül ki menet közben, hogy mi fog bizonyítéknak minősülni, a végén pedig a rendelkezésre álló adathalmazból a bizonyítékok szabad mérlegelésének joga a bizonyítékok szabad mazsolázásának jogaként jelenik meg. Azt és olyan tartalommal tekinti bizonyítéknak a bíró, ahogyan Ő azt jónak tartja. A mellőzött, elhallgatott bizonyítékok szinte minden ítéletnél megtalálhatók, természetesen anélkül, hogy mindezekkel kapcsolatosan bármilyen indoklást adnának. Sajnos ez a technika a bírói felelőtlenséggel együtt beleivódott az eljárási jogba. Alaptörvényi szinten csak úgy lehet megoldani ezt a visszaélésszerűen gyakorolt technikát, ha minden, amit az eljárás során bizonyítéknak kíván tekinteni a bíróság, be kell vezetnie önálló végzésekkel az eljárásba. A végén pedig minden egyes végzésben meghatározott bizonyítékkal így vagy úgy el kell számolnia.
Igazmondás elértéktelenedése. Hatalmas zuhanás tapasztalható abban a morálban, amelyre az igazmondásra alapozott bizonyítási rendszer épül. Nagyon szomorú nap-mint nap megtapasztalni, hogy a hamis nyilatkozatoknak nincs semmilyen szankciója. Az ellenérdekűség természete miatt szinte nincs egyetlen egy ügy sem, amelynek során valaki ne tanúskodna hamisan. A hamisan tanúskodás, valótlan állítások szankcionálásának elmaradása kihat az élet minden szegletére. Nem tartják be a vállalt kötelezettségeket, megszegik a szerződéseket, alaptalan állításokra alapoznak igényeket stb.
Minden állam kötelezettsége és érdeke is, hogy korrekt, tisztességes szabályrendszer mellett rendezze állampolgáraik jogvitás ügyeit, mely kívánalom egyszerre eredményezheti a jogbiztonságot és a jogkövetést, ami a peres eljárások számának csökkenését, gyorsabb, hatékonyabb eljárásokat is jelent. Ebbe a rendszerben a törvény előtti egyenlőség elve alapján megkülönböztetés nélkül bele kell illeszteni a bíróságok károkozási cselekményeit is, mely jelenleg rendszer szinten hiányzik.
